KOMFORTZÓNA KULTUSZ

A komfortzóna nagyon népszerű kifejezéssé vált az elmúlt időkben.

Gondolom dédnagyanyáink szájából nem sokszor hangzott el ez a szóösszetétel, mégis vígan éldegéltek, felneveltek sok-sok gyermeket, előrébb vitték világunkat.
Biztosan ők is feszegették komfortzónájuk határait, csak vagy nem tudtak róla, vagy annyira természetes volt ez akkoriban, mint manapság beszélni róla.

Szokták mondani, hogy az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér.

Lehet benne valami, mert egy-egy sikerélmény óriási lendületet tud adni a mindennapokhoz. Sikerélményben viszont csak akkor lehet részed, ha megméretteted magad, leteszteled képességeidet, és mindig egy kicsit feszegeted a határaidat.

A helyzet az, hogy az emberek nagyobb százaléka vegetál, és nemhogy a komfortzónája határáig nem jut el, hanem a középpontjában csücsül. Megvan a napi rutinja, céltalanul forog a mókuskerékben, amitől egy idő után depressziós, túlsúlyos vagy egyéb mentális problémákkal küzdő egyén válik belőle.

Nos az edzéssel hasonló helyzetbe lehet kerülni. Bele tudsz ragadni a mókuskerékbe, ami azt jelenti, hogy lejársz már egy ideje edzeni, de mindig ugyanolyan terhelést adsz a testednek, így a fejlődésed is megáll.
Ezt hívom én kényelmes edzésnek, ahol nem érik az izomzatodat, a kardiovaszkuláris rendszeredet olyan ingerek, amire fejlődéssel tudna reagálni.

Ilyenkor kell megerőszakolni magadat, és olyan gyakorlatokat is beépíteni, amik nem esnek jól, amik ellen a tested tiltakozik, ám később ugyanolyan megszokott lesz számára, mint a kedvenc gyakorlataid.

Összegezve tehát lépj ki a komfortzónádból, feszegesd a határaidat az élet minden területén (nem csak az edzéseken), hogy fizikálisan és mentálisan is magasabb szintre tudj kerülni!