IMÁDOM AZ OLIMPIÁT!

Már az a tudat jó érzéssel tölt el, hogy ha bekapcsolom a TV-t, valamelyik sportágban biztos, hogy folynak a küzdelmek. Ha pedig magyar indulók is színre lépnek, akkor meg szinte kötelező jelleggel rácuppanok a képernyőre, és csakis valami különleges programmal lehet elcibálni előle. 
Ez gyerekkorom óta így van, ha jól emlékszem Szöul volt az első Olimpia, amiről elevenen élnek bennem az emlékek.
Ekkor 5 éves voltam, úgyhogy elég korán Olimpia-függő lettem. :)

Ehhez nagyban hozzájárultak kicsiny országunk kiváló sportolói, akiknek köszönhetően minden alkalommal kimagasló helyezést értünk el az éppen aktuális játékok éremtáblázatán.

Tudjátok nem lehet szavakba önteni, hogy mennyire csodálom, és tisztelem ezeket a sportolókat. És nemcsak azokat, akik dobogós helyezést érnek el, hanem azok előtt is mély tisztelettel fejet hajtok, akik kijutnak egy ilyen rangos eseményre, és képviselnek minket. 
Kijutni egy ilyen világversenyre óriási teljesítmény, amivel szerintem sokan nincsenek tisztában. Emberfeletti teljesítményt igényel már maga a kvalifikáció megszerzése is. Kemény munka, rengeteg áldozat, lemondás van egy-egy ilyen eredmény mögött.
 

Felmerül ilyenkor a dopping, ami már évtizedek óta megkerülhetetlen téma a versenysport tekintetében. 
Erre a kérdésre nincs biztos válasz, mindenki próbálja jóhiszeműen azt gondolni, hogy az ő kedvence biztos, hogy csak a tehetségének, és a brutális edzéseknek köszönhetően tart ott, ahol.
Az én véleményem az, hogy ezen a szinten már nincsen natúr teljesítmény növelés. Valamilyen formában mindenki hozzányúl a teljesítmény fokozókhoz, ami alól bizony a mi Katinkánk sem kivétel. Évről évre képtelenség ilyen fejlődésen keresztülmenni, csupán a legkorszerűbb edzés -és regenerációs módszerekkel.
Emiatt egy kicsit eluralkodhatnak rajtunk az ambivalens érzések, mondván, hogy ez már nem a sportról szól, hanem arról, hogy ki mennyire jár élen a teljesítmény fokozók alkalmazásában, és ki jár mindig egy lépéssel a WADA előtt. 

Talán ezt el kell fogadnunk, és be kell látnunk, hogy a versenysport ettől nézhető, és eladható. A kutyát nem érdekelné egy atlétikai futó szám, vagy egy úszó szám, ha az évtizedekkel ezelőtti eredményekkel teljesítenék a távokat. Az embernek kell a show-műsor, kell a szenzáció!
 

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy dopping ide vagy oda, az alázat, kitartás, lemondás, szorgalom és kemény munka egyik sportolótól sem vitatható el, és pont ez az, ami az én szememben példaképpé emeli őket.
 

Szurkoljatok Ti is versenyzőinknek, és élvezzétek ki ezt a bő egy hetet, amíg még tart az idei Olimpia, mert újabb 4 évet kell majd várnunk, hogy ismét rácsodálkozzunk ezekre az emberfeletti teljesítményekre.
 

HAJRÁ MAGYAROK!