HAES- AVAGY LÉGY BOLDOG ÉS EGÉSZSÉGES KÖVÉREN!

Ma egy egészen érdekes témát szeretnék boncolgatni, és már most előre bocsátom, hogy aktívan várom a hozzászólásokat, a pro- és kontra érveket, mert bizony ha valami, akkor ez a téma igen csak megosztó lehet.

A bejegyzést egy olvasói üzenet ihlette, aki azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy hajlandó lennék-e úgy elvállani őt, hogy kövér, és nem szeretne lefogyni. Erre az üzenetre egy kevésbé nyitott edző szerintem ennyit írt volna: "Pardon? "
Mert hát lássuk be:  minek is fordul valaki személyi edzőhöz kövéren, ha nem akar lefogyni.
Azt írta, hogy a fogyókúraipar egyszer már tönkretette, ezért centik, kilók, mérleg szóba sem jöhetnek, csupán annyi a célja, hogy fizikailag több mindenre legyen képes, így a változás, fejlődés nyomonkövetését is ebben szeretné látni.

Végülis amit kér, abszolút nem lehetetlen, hiszen a személyre szabott edzés lényege nem csak abban rejlik, hogy a gyakorlatokat szabjuk személyre, hanem az edzéshez, tanácsadáshoz kapcsolódó kumminikációt, motiváiós technikákat is úgy választjuk meg, hogy az maximálisan célba érjen.

Edzőként (meg amúgy is) a józan ész azt diktálja, hogy ilyen nincs. Nem létezik, hogy a kövérség lehet alapállapot, és az egészségre semmilyen negatív hatással nincsen.  Azt gondolnánk, hogy ezt az irányzatot azok a kövér emberek hozták létre, akikben nem volt elég akaraterő ahhoz, hogy változtassanak, ezért megmagyarázzák, hogy miért van igazuk.

A HAES (Health At Every Size) a következőket állítja (többek között):

- az egészség az egészséges szokásokból jön, nem a testsúlyból

- a súlyközpontúság depresszióhoz, és étkezési zavarokhoz vezet

- az emberek 95%-nál nem marad meg 5 éven túl a fogyás, sőt, több jön vissza

- fogadd el magad, legyen bármekkora is a súlyod

- az elhízással szemben folytatott harc elbukott

Én magam csodálkozva olvastam utána, és szinte hihetetlennek találom, de ahogy nézem, ez valóban egy létező irányzat. Az, hogy tényleg működik-e, vagy más energiák tartják-e életben, nos ehhez sokkal jobban bele kellene mélyednem a témába, és sok időt kellene eltötenem ezen irányzat követőivel.

Az biztos, hogy ismét sikerült a társadalom egy bizonyos csoportját csokorba rendezni vele.

Hogy nekem mi a konkrét véleményem, azt egy hasonlattal szeretném átadni:

Megvan az a házaspár, aki görcsösen akar gyereket? Már-már betegesen minden gondolatuk e körül forog, ez tölti ki az egész életüket, míg egy nap közlik a lesújtó hírt: nem lehet gyermekük.
Miután ezt feldolgozzák, és elengedik a gyerek-témát, mit ad isten, becsúszik a baba.