Nem az ő hiányosságuk ez, hanem egyszerűen annyira sokfélék vagyunk mi emberek, hogy olykor a legbizarrabb történetek kerekednek ki egy-egy aerobik órán, olyan esetek jöhetnek szembe, amivel lehet, hogy egy 30 éve pályán lévő oktató sem találkozott még, ezért az iskolában sem tudja felhozni példa gyanánt.
Jó pár éve tartok csoportos órákat, találkoztam is furcsa jelenségekkel, ám a tegnapi jelenetre szerintem a legrutinosabb edzők is szájtátva reagáltak volna.
Őszinte leszek, és ezzel lehet, hogy némi ellenszenvet generálok, de tényleg nem tudtam hirtelen, hogy nevessek, vagy sírjak.
Végül maradva az aranyközépúton higgadtan csak ennyit mondtam: értem.
No de mi is történt pontosan?
A múlt héten egy anyuka lehozta a kislányát (kb. 14-15 éves lehet) a csoportos alakformáló órámra. Valószínű, tetszett neki az óra, mert tegnap már négyen érkeztek, a kislány barátnője is becsatlakozott, a két anyuka pedig beült a terembe, és ott várták meg, hogy vége legyen az edzésnek.
Igyekeztem egy kis extra figyelmet fordítani a két gyerekre, nem csak azért, mert a szülők bent ültek, hanem mert láttam rajtuk, főleg a teljesen újonc lányon, hogy kicsit feszélyezi a közeg. Először azt gondoltam, hogy a sok idegen okoz neki szorongást, vagy esetleg az, hogy soha nem mozgott még zenére, és ezáltal nagyon tisztelte az ütemet (nem lépett rá). Az ilyen nehézségek gyakran előjönnek a teljesen aerobik szűz vendégeknél.
Az óra felénél azonban bekövetkezett egy váratlan fordulat. Hiába az igyekezetem, a lány felpattant, és zokogva, vérvörös fejjel, már-már hisztérikus rohamban odasprintelt édesanyjához, majd onnan egy éles irányváltással kivágtatott az ajtón, és soha többé nem láttuk.
A frász tört ki rajtam, azt hittem rosszul lett, vagy rosszul lépett, és pont nem odafigyeltem. Minden átfutott az agyamon másodperc töredéke alatt.
Már az egy kicsit furcsa volt, hogy az anyuka nem szaladt a gyerek után, hanem bent maradt a másik leányzó édesanyjával, és tovább trécselt. Ez esetben nem bántam, mert oda tudtam menni hozzá megkérdezni, hogy mi a baj?
Tudjátok, mi történt? Szerintem soha az életben nem találnátok ki, ezért nem is húzom tovább, íme idézem szó szerint az anyuka szavait: "hogy is mondjam, hát...tudod zeneiskolába jár, és nem bírja az ilyen zenét, felzaklatja"
MI VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAN?
Hirtelen felindulásból majdnem mondtam neki, hogy sajnos egy aerobik órán nem tudunk Mozart-ra, meg Beethoven-re edzeni, bár ha jobban meggondolom gyönyörű szép piaci rés ez: Csoportos alakformálás zeneiskolás diákoknak!
Én már csak egy dolgot nem értek...Vagyis kettőt:
A kislány barátnője volt nálam a múlt héten, és a múlt héthez képest nem sokat változott a zenei repertoár....meg amúgy is, egy szülőnek nem kellene ismernie a gyerekét? Vagy az aerobik órák felépítésével nem volt tisztában?
Vagy mi történik ilyenkor?
Nincs több kérdésem.