Amire nincs magyarázat...

Az elmúlt hetekben, hónapokban valami egészen furcsa jelenségekbe ütköztem, és ezzel nem vagyok egyedül, mint edző.

Kezdem a történet elejéről, hogy azok is át tudják érezni a helyzetet, akik nem ismernek, és nem követik nap mint nap nyomon az edzői munkámat.

2012-ben felkérést kaptam egy művelődési háztól, hogy az általuk meghirdetett idős korúaknak való tornát vállaljam el. Boldogan IGEN-t mondtam a lehetőségre, és elkezdtem tornáztatni az akkor még kb. 25-30 fős csoportot. Már ekkor sem voltak kevesen, ráadásul a lelkesedésük kezdettől fogva lenyűgözött. Nagyon hamar megszerettem őket, és azt éreztem, hogy rendkívül könnyen, gördülékenyen, és hatékonyan tudunk együtt dolgozni. Talán mi sem bizonyította ezt jobban, mint a fokozatos létszámnövekedés. Apró súrlódásokat leszámítva mindig könnyen befogadta a csapat az újonnan érkezőket, és ez a lelkes tömeg egyre csak duzzadt, gyarapodott.

Mára a létszám megduplázódott, így elértük a terem befogadóképességének határait. Ilyenkor a legkézenfekvőbb megoldásra tud mindenki gondolni: szükségünk van újabb időpontokra.

Ezzel  kéréssel fordultam a művelődési központ tapasztalt, bölcs vezetőjéhez (született 1985-ben), aki viszonylag udvariasan végighallgatott, szorgalmasan jegyzetelt közben, és azt a választ adta, hogy a gazdasági vezetővel egyeztetni fog, és visszajelez, hogy van-e lehetőség teljesíteni a kérésünket.

Kettő nap múlva meg is jött a válasz. Nem ám tőle egyenesen, hanem egy futárral küldte meg a következőt: február 15-ig maradhat a torna így, ebben a formában, utána csak abban az esetben folytatódhat, ha bérelni fogom a termet potom 21 000 Ft + ÁFÁ-ért / óra. Hirtelen az futott át az agyamon, hogy vagy engem néznek hülyének, vagy ők azok. Értem én, hogy sokan vagyunk, és az eredeti célt szem elől tévesztve (az idős korúak általános egészségi állapotnak javítása intézményi keretek között) a legfontosabb szempont az az, hogy minél több pénzt szedjen a be a művelődési ház. Talán bennünk van a hiba, mert nem vettük észre, hogy szépen fokozatosan, a 3 év alatt egy profitorientált gépezet lett a művelődési házból. 

Végül is önmagában ezzel sem lenne semmi baj, hiszen ha mindezt emberi módon közlik, kommunikálják, akkor az ember fájó szívvel tudomásul veszi, hogy változnak az idők, és ezekhez a változásokhoz bizony alkalmazkodni kell.

Itt azonban valami egészen furcsa elintézési mód látott napvilágot, ami nem csak engem háborított fel, hanem azon lelkesen tornázó hölgyeket, urakat is, akiknek tulajdonképpen a sorsáról szól ez az egész mizéria. A művelődési központ, és annak vezetése jelen pillanatban sajnos fordítva ül az igen magas lovon. Elfelejtette, hogy nem mi vagyunk ő érte, hanem az adófizetők pénzéből és egyéb forrásokból ő azért üzemel, hogy a lakosokat ellássa jobbnál jobb programokkal.

Nem értem azt, ha valami jól működik, és még ezen felül pénzt is hoz, akkor miért kell belerondítani, és tönkretenni? Már az is megfordult a fejemben, hogy esetleg valaki olyannak kell a hely, és az időpont, aki a fenti összeg töredékéért fogja bérelni a termet. Ha így van, neki azt kívánom, hogy legyen kinek órát tartani, az órán résztvevő senioroknak pedig azt, hogy valaki olyat kapjanak, aki érti a dolgát, és a csoport érdekeit tartsa szem előtt.

Ami pedig engem illet, én új helyen fogom továbbtornáztatni a szupernagyikat, bízom benne, hogy minél többen velem tartanak, és nem a helyhez lesznek lojálisak, hanem ahhoz a hangulathoz, szellemiséghez, ami az együtt töltött órákat átlengi!